A Befoglaló méret (Bounding box) eszköz egy virtuális téglatestet illeszt minden egyedi (nem szerkezeti elemekből felépülő) alkatrészre és megadja ennek a téglatestnek a szélességét, hosszúságát és magasságát, amiket a jellemzőkben gyűjt össze...
A Befoglaló méret (Bounding box) eszköz egy virtuális téglatestet illeszt minden egyedi (nem szerkezeti elemekből felépülő) alkatrészre és megadja ennek a téglatestnek a szélességét, hosszúságát és magasságát, amiket a jellemzőkben gyűjt össze, hogy később ezen adatok a vágási listában megjeleníthetők legyenek. Ezek az értékek a modell változtatásával automatikusan változnak, ami akár acélszerkezetek elemei, vagy akár bútorok lapjainak tervezésekor elengedhetetlen. De mi van akkor, ha úgy döntünk, hogy a tervező által megálmodott szerkezetet nem hegesztett multitest alkatrészként alakítjuk ki, hanem összeállításként, vagy egyedi alkatrészekből építjük fel? Nos, a SOLIDWORKS korábbi verzióiban (2018-as előtt) ez a lehetőség még teljesen hiányzott. A SOLIDWORKS 2018-ban épp ezt orvosolja az új Befoglaló méret (Bounding Box) eszköz, amely már az alkatrészekhez is elérhető és a működési elve hasonló, mint korábban. Azonban a vágási lista tulajdonságok helyett a szélesség, hosszúság, magasság és térfogat értékek konfiguráció függő egyéni jellemzőként kerülnek beillesztésre. Az értékeket - eredetük miatt - számos módon felhasználhatjuk, például az alkatrésztől függő, azt leíró felirat létrehozására vagy tételjegyzék készítésére. Ezen kívül használható a szükséges munkaterület nagyságának, vagy szállítás során elfoglalt hely kiszámításához is.
Hogyan működik a Befoglaló méret eszköz?
Vessünk egy pillantást a következő példára. Összeállításként készítettünk egy fiókot, melynek az összes eleme külön alkatrész.
Lássuk, hogyan alkalmazhatjuk a Befoglaló méret parancsot a fiók elülső lapjára.
Először is indítsuk el a Referencia geometria – Befoglaló méret (Reference Geometry -> Bounding Box) eszközt.
Ekkor elindul a Befoglaló méret jellemző kezelő.
Itt válassza a Legjobb illesztés (Best Fit) opció
t, majd a zöld pipára kattintva fogadja el a parancsot. Ezzel az opcióval a SOLIDWORKS a legkisebb lehetséges virtuális téglatesttel fogja körbevenni az alkatrészt. Az Egyéni sík (Custom Plane) opciót használva egy sík vagy a test egy sík lapjának kijelölésével meghatározhatjuk a befoglaló méret irányát.
Miután ezt az eszközt a modellhez adtuk, ez egyrészt megjelenik a modellfa tetején, másrészt a virtuális téglatest jelzi a modell kiterjedését (kék pontvonallal látható).
Ha most megnézzük a Konfiguráció függő (Configuration Specific) jellemzőket, akkor láthatjuk, hogy a program ide generálta a befoglaló méret szélesség, hosszúság, magasság és térfogat értékeit.
Ezt megcsináltuk az fiók összes alkatrészére. Ha készítünk egy tételjegyzéket ehhez az összeállításhoz, külön oszlopokban hivatkozhatunk a méret értékeire.
Ezeket az értékeket össze is gyűjthetjük egy közös Méret (Description) mezőbe.
Így egy, a Befoglaló mérettől parametrikusan függő tulajdonságot kapunk, ezért nincs szükség külön szélesség, hosszúság és magasság mezőkre a tételjegyzékben.
Amennyibe úgy döntünk, hogy ezt az eszközt egy ’multibody’ alkatrészre használjuk, a program a parancsot mindkét testre alkalmazni fogja, mint ahogy lentebb a képen is látható.
A Befoglaló méret parancs lehetővé teszi, hogy rejtett testeket, felületeket is belevegyen a számításba, illetve előnézet megjelenítésére is lehetőség van.
Érdemes kipróbálni és használni ezt a SOLIDWORKS funkciót!
forrás: SolidWorks blog