Sok esetben egy több eres, gyárilag szerelt kábel mindkét vége csatlakozóban végződik (patch kábel), és a tervdokumentációban nem is szükséges feltüntetnünk az érkiosztást, így az ilyen összeköttetéseket a legtöbb esetben logikailag egyetlen vezetékként (grafikusan egyetlen vonallal) is elegendő megjelenítenünk. Egyedileg, mindkét végükre általunk szerelt csatlakozók használatakor viszont minden egyes érbekötést részletesen bemutatunk. Hogyan tudjuk dokumentálni azokat a kábeleinket, melyek egyik vége gyárilag szerelt, másik vége viszont kifejtett (pigtail) kábel?
Az összekötő patch kábelek esete pl. egy UTP összekötő, vagy egy gyárilag szerelt 230V-os tápkábel. Ezekre egyetlen Referencia számmal hivatkozunk, így is vásároljuk meg ezeket, és kizárólag az SWE kábel adatbázisában szerepelnek, és különálló csatlakozók, mint adatbázisban szereplő gyártói alkatrészek nem tartoznak hozzájuk. Általában ezeket akkor is csak egyetlen belső vezető érrel rendelkezőnek vesszük fel a kábel ereinek (Cable cores) adatbázis lapján, ha valójában ez nem igaz, mivel a tervdokumentációban a belső érkiosztásukat nem szükséges kirészleteznünk. A legtöbb esetben a szerelt végcsatlakozókat sem jelenítjük meg grafikus szimbólummal a bekötési rajzon, tervlapon. Ha ezt mégis hasznosnak tartjuk láttatni, általában csak kép beillesztést (Insert image) használunk erre a célra, mely informatív, mégsem jár komponens létrehozással. Ha viszont az ECAD-MCAD kollaborációt kihasználva, a SW 3D CAD oldalon is szeretnénk megjeleníteni a csatlakozót, akkor általában a gyári végcsatlakozók komponensekként való plusz felvételét alkalmazzuk. Ebben az esetben ehhez olyan referencia számú csatlakozókat javaslok létrehozni a gyártói adatbázisban, mely a gyári kábel cikkszámát tartalmazva, egyértelmű értelmezést tesz lehetővé. Szükség esetén szűréssel ezek a komponensek ki is hagyathatóak a BOM listából.
Dokumentálhatóság szempontjából egyszerű eset, ha mi magunk készítjük el a patch összekötő kábelt, ekkor ui. a felhasznált kábel ereit részletesen, ezáltal egyedileg beköthetően szerepeltetjük a kábel adatbázis lapján. Emellett pedig minden felhasználandó csatlakozó komponenshez egyedi gyártói alkatrész Referencia számot, 2D szimbólumokat és 3D CAD modellt is rendelhetünk az adatbázisból.
A csak egyik végén csatlakozóval szerelt, másik végén kifejtett összekötő kábelek, a pigtail kábelek viszont további, egyedi megfontolásokat igényelnek. PCB tervezésnél, egy elektronikai dokumentációban nem merül fel ilyen kérdés, mert ott minden, pin-ek közötti összeköttetést részletesen ki kell fejtenünk, hiszen ezekből adódnak a nyomtatott huzalozású lemez szigeteletlen réz vezetősávjai. A szigeteléssel rendelkező kábelek világa viszont más helyzeteket is teremt. Ha pl. egy 3 eres kábel egyik, gyárilag szerelt csatlakozójú vége, megjelenítés szempontjából mindössze egyetlen logikai ponthoz, másik vége viszont három különállóhoz csatlakozik, az a logikai kötéslistában, riportban egyedi helyzetet teremt, illetve potenciál konfliktust eredményezhet.
A cégeknél vagy egy gyári patch kábel egyik végéről a csatlakozót levágva, majd a kábelt blankolva hozzák létre a számukra szükséges pigtailt (a későbbiekben bemutatásra kerülő „A-eset”), vagy egyedileg készítik el azt különálló csatlakozóból és kábelből („B-eset”). Mindkét esetben szükség van a valós helyzetet tükröző és egyértelműen értelmezhető grafikus megjelenítésre, kigyűjtésekre és BOM listára is.
A megvalósítási példám értelmezhetőségéhez az alábbiak figyelembevétele szükséges.
A szimbólumoknak a továbbiakban csak akkor látszik a piros csatlakozási pontja, ha azok nincsenek bekötve. A vezetékekhez való kábel-ér asszociációt követően is láttatni hagyom az eredeti vezeték színeket, nem takartatom el őket az egységes barna (42-es színkódú) kábel-ér megjelenítéssel, a jobb átláthatóság miatt.
Ezeket az SWE funkciókat is ismernünk kell:
1. Ahhoz, hogy egy vezeték számozhatóvá váljon, így kábel érhez rendelhető legyen, mindkét végének csatlakoztatottnak, bekötöttnek kell lennie, tehát nem lóghat a levegőben.
2. Ha egy több eres vezeték egyik végét egyetlen közös csatlakozási pontban kell végződtetni, csak pl. akkor kerülhető el a potenciál konfliktus, ha az ilyen helyen használt vezetékek erre vonatkozó képletét üressé tesszük úgy, hogy a formulájukban az idézőjelek közé semmilyen karaktert sem írunk ("").
3. Ha különböző típusú vezetékeket szeretnénk csatlakoztatni egymáshoz, az alkalmazás ezt csak akkor engedélyezi, ha ez a vezetékek valamelyik (a valóságban csupaszolt, szigeteléstől megfosztott) végződéseinél történik, egy komponens terminálján, villamos csatlakoztatási pontján. Az alkalmazás emellett csak akkor kezeli helyesen (vagyis őrzi meg az eredeti, általunk használt) vezeték típusokat, ha a kifejtett kábel (ill. vezeték) végpontokat forrásként (Origin), a közös csatlakozási pontjukat pedig célként (Destination) határozzuk meg. Emlékeztetőleg: a szoftver egy vezeték irányát alapvetően a vele összekötött komponensek tervjeleinek ABC sorrendje szerint dönti el. Ha ezt máshogyan szeretnénk a fentiek miatt, nekünk kell ezt manuálisan átdefiniálnunk a vezeték kábelezési sorrend (Wire cabling order) menüben.
4. A csomópontok nyomon követésére, grafikus kijelzésére érdemes az automatikus csomópont indikátorok (Nodal indicators) használatát választani. Szükség esetén pedig az egy terminál pontból való közös kiindulás elérésére manuálisan át kell állítanunk, szerkesztenünk a csatlakozási utakat (Edit connection path).
„A-eset”: mindkét végén csatlakozóval szerelt gyári kábel (pl. Nedis CEGP10500BK20) beszerzése, a felesleges végcsatlakozó levágása, a kábel cikkszámának használata:
Az adatbázisba felvettem a kábelt a cikkszámával, 2m-es hosszával, a meghatározásában utaltam rá, hogy levágjuk a fröccsöntött C13-at, és a megadott 50mm utal a köpeny eltávolítás mértékére, a 8mm pedig a vezeték blankolási hosszára.
A következőkben három megjelenítési lehetőséget is bemutatok.
1) A kábelen megmaradó C14-esre utalva egy kis képet szúrtam be a rajzra, de ez el is hagyható. Az eredmény laprészlete:
A kötéslista így azt mutatja, hogy minden a PDU1 X1 termináljába fut be.
2) Ha a C14-et felveszem az alkatrész adatbázisba, egyetlen pl. MX jelzésű csatlakozási ponttal, a referencia számában pedig megjelenítem a kábel cikkszámát, beköthető lesz, és azt is lehet majd tudni, hova is tartozik, ugyanakkor az adatlapján választhatom a BOM-ból való kihagyását is, így a szűrt BOM riport típusban nem is fog megjelenni.
A kötéslistában így most a C14-es csatlakozó (CN1:MX) lett a közös kifejtési pont. A PDU2-es X1 terminálja viszont ilyenkor bekötetlen marad (mivel az SWE jelenleg nem engedi a komponens pinek direkt összekötését).
A teljes tervlap komponens tartalma:
A szűrt, CN1 nélküli BOM lista:
3) A harmadik lehetőség az elsővel megegyező, de itt speciális hyper hyper passing típusú BUS komponenseket használtam, melyek a forrás-cél szimbólumok funkciójával rendelkeznek, így a BOM-ban sem jelennek meg. (Ezeket nem muszáj grafikusan sem összekötni, de ha a rajzolvasó számára jobb, manuálisan, a vezeték intelligenciáját nélkülöző, mindössze grafikus vonal (line) használatával ez megtehető.)
Ebben az esetben is helyes eredményt mutat a bekötési riport:
„B-eset”: mi magunk készítjük el a kábelt a csatlakozóval (pl. JA-2233) és MTK kábellel (pl. 3G1). Ebben az esetben az anyaglistából nem maradhat ki semmi.
Ebben az esetben mind a kábelt, mind a JA-2233-as csatlakozót felvesszük az adatbázisba (és ezt természetesen ki sem szűrjük a BOM listából).
1) Ha a csatlakozó bekötését szeretnénk kirészletezni ahogy a valóságban lesz, a gyári alkatrészt 3 csatlakozási ponttal rendelkezőként vesszük fel az alkatrész adatbázisba (Cicuits, terminals), és mindkét 3-3 kábelvégpontot bekötjük, alapértelmezett módon.
2) Ha a csatlakozónak csak egyetlen, szimbolikus bekötési pontját hozzuk létre, úgy járunk el, mit az A-eset 2)-es pontjában.
Készítette:
Tóvizi Jenő