Egy összetett gyártói alkatrész kapcsolástechnikai szimbólumát különböző elképzelések alapján alkothatjuk meg, mivel a cégek a szabványok betartása mellett saját tervezői szempontjaikat is érvényesíthetik. A leírás számos hasznos megvalósítási lehetőséget mutat be, az OMRON G9SE-201-es biztonsági relé példáján.
A kiindulási alap mindig a gyártói alkatrész adatlapján szereplő áramkörök és terminálok (csatlakozási pontok, pinek) logikai struktúrájának, funkciójának megfelelő azonosítása, hiszen az SWE alkalmazásban meg kell adnunk az áramkör típusát, jeláteresztő képességét, és az ahhoz tartozó terminálokat. A gyárilag telepített, vagy a központi adatbázisokban szereplő, internetről letölthető tartalmakat a használatba vételt megelőzően mindenképpen érdemes leellenőriznünk, mert azok a legjobb szándék esetén is eltérhetnek a tervezők elképzelésétől, ill. a valós eszköz jellemzőitől.
A példában szereplő alkatrész gyártói adatlapján az alábbi blokkvázlatot láthatjuk, az SWE könyvtárában pedig kiindulásként a jobb oldali képen látható adatok szerepelnek:
A fentiek alapján nem igazán megfelelően definiált az alkatrész adatlapja, mivel a bemenetek, resetek, aux kimenet keverednek. Bár az 1. és 2. Misc áramkörök termináljai azonos áramkörhöz tartoznak, szétkapcsolható (disconnectable) áramkörtípus választása esetén nem kerülnek azonos potenciálra, de így csoportosítva őket, csak olyan szimbólumhoz lesznek rendelhetők, amely ugyancsak ezt az önkényes csoportba foglalást követi.
Az alábbi áramkörstruktúra egy jobb megoldás lehet, ahol minden egyes terminál egyúttal külön-külön áramkörbe is tartozik, mert így biztosan nem keverednek a funkciók, a ki- és bemenetek, és egyszerűbb lehet egy univerzális, 14 kivezetéses szimbólum készítése és az ahhoz való hozzárendelés is. Ilyen esetben a külön-külön áramkörök miatt utólag is lenne lehetőség az áramkörök közötti manuális sorrendváltoztatásra, azok menedzselésére a szimbólum módosítása nélkül, ahogyan megszokhattuk azt a több segédérintkezővel rendelkező eszközök bekötésének menedzselésénél. Hátrány viszont, hogy ha nem egyetlen, hanem szeparált szimbólumokat szeretnénk ezen áramkörökhöz rendelni, akkor nehézségekbe ütközünk.
A valós eszköz adatlapján is szereplő áramkörök funkcionalitásához leginkább az alábbi áramkörstruktúra áll közel, melyhez a hasznos információ tartalma miatt érdemes a terminálok megjegyzés (Mnemonic) mezőit is kitöltenünk:
Ha elkészült a számunkra megfelelő, fentiek szerinti gyártói alkatrész (Manufacturer part) adatlap tartalom, a szimbólumok készítése során az elhelyezni kívánt terminálokat ebből már könnyen és hiba nélkül hozhatjuk létre, azokat automatikusan azonosíthatjuk, inicializálhatjuk:
Az általunk készített és alkalmazni kívánt szimbólum követheti az adatlapon található belső blokkvázlat mintáját, sőt, képkivágással és beillesztéssel fel is használhatjuk azt saját szimbólumunkban, így elkerülve a belvilágot mutató, sok esetben időigényes rajzolási kényszert, vagy éppen az üres, semmitmondó belsőt. Ezzel jutunk az egyik leggyorsabban látványos eredményre:
Ha a fenti szimbólumból kihagyjuk (nem helyezzük el benne) a biztonsági kimeneti terminálok logikai csatlakozási pontait, hogy azokat szeparáltan, a funkcióiknak megfelelő helyen ábrázolhassuk a kapcsolási rajzon, nagyobb szabadságfokhoz jutunk. Ekkor a központi szimbólum kereszthivatkozás típusát ajánlott „szülő a sorban” (Parent in line) típusúra állítanunk, miközben a NO kontaktok gyermek (child) típusúak, így jól követhető a viszonyuk, felhasználásuk, és rajzi pozíciójuk is (a két lehetségesből még csak egy NO kontaktot helyeztem el a tervlapon, így a barna kereszthivatkozás mellett a kék és zöld áramkör státuszok is jól láthatóak):
Ha nem ragaszkodunk a belső rajzi struktúrához, a szimbólumban jut helyünk a korábban felvett Mnemonic mezők megjelenítésére is a megfelelő attribútumok elhelyezésével, és a tervben megvalósított funkciókat leíró un. hasznosítás (Utilisation) mezőtartalmak is meghivatkozhatók. Ennek előnye a kompaktsága, de elkészítése a sok attribútum kezelése miatt időigényesebb:
Ahogyan az ismert, a komponens kivezetéseinek tartalmai a hozzá rendelt szimbólum termináljainak szerkesztésénél érhetőek el:
Az előbbi elképzelésen és szimbólumon lényegesen egyszerűsíthetünk, és gyorsan kiváló eredményre juthatunk, ha mindössze a terminálokat és a tervjeleiket helyezzük el szimbólumként, a kívánt attribútumok megjelenítését pedig a komponenshez rendelt dinamikus csatlakozási címke (Dynamic connection label) használatával valósítjuk meg. Ebben az esetben a terminálok egyetlen sorban, lent és fent is akadályoztatás nélkül hozzáférhetők, így annak sincs akadálya, hogy a be- és kimenetek (X1) bekötési iránya ellentétes lehessen, követve a bevált gyakorlatot:
Ha azt tartjuk hasznosabbnak, a használni kívánt szimbólumunk a biztonsági relé funkcionális bekötéséhez is igazodhat. Használhatunk teljes, vagy szeparált szimbólumot, szimbólumban definiált, vagy csatlakozási címkével megoldott tartalmi megjelenítést is. Jelen esetben csak a terminál jelzéseket mutató, szeparált szimbólumot mutatom, label hozzárendelés nélkül:
Egy másik tervezői elképzelés szerint a szimbólumok elkészítésekor az eszköz valós fizikai megjelenéséhez ill. kivezetéseinek tényleges pozíciójához igazodunk. Ehhez az eszköz, szimbólumba beillesztett fényképét, vagy dwg formátumban hozzáférhető 2D körvonal (2D layout) rajzát is használhatjuk, ami viszont nem minden esetben ad elfogadható megoldást, ugyanis helypazarló lehet, illetve körülményes a mindenképpen ajánlott, 5mm-es raszteren (gridhálón) elhelyezett áramkör terminálok rendszeréhez igazítása. A legtöbb esetben éppen ezért csak közelítőleg helyezzük el a logikai csatlakozási pontokat, de azért követjük a fizikai pozíciókat. Alkalmazhatunk teljes kiépítésű, vagy szeparált (osztott) szimbólumot, vagy egy oldalra rendezett kivezetéseket tartalmazó, attribútumokkal ellátottat. Ezek bármelyikét megtámogathatjuk label elhelyezésével is.
Készítette:
Tóvizi Jenő